DECEMBER

aludni ment a kristályszemű ablak
gyertyát gyújtanak a lassú kezek
az árnyak lent a havon összebújnak
s az ágakon szélfútta verebek

most látszatra a táj is egyszerűbb lett
sötétebb fehér, mélyebb hallgatás
s a park szélén a dörmögő december
csillogóbb öröm útjára vigyáz

s amit szeretnék az is egyszerűbb lett:
kézfogások, kimondható szavak,
melyek nyomában gyors és büszke fények
a fenyőfákon áthullámzanak?

a park szélén a dörmögő december
a bundájába bújnak a mesék
szélfútta fákon verébhadak gyűlnek
kékesfeketén tűnődik az ég

/1969/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vallomások a gyógyításról /antológia/ (Budapest, 1973)
Kiadó: Medicina Könyvkiadó