Ébrenlét
A falon ásító csöndháló
közepén lusta álompók henyél.
Lassú perceket csámcsog.
A gondolatbánat bábjából
szárnyat bontogat, majd elégiaként
felszáll, lángol
és lehull, elég.
Füstös hajnalon
kormos kötést cserél a szél.
Utolsó cigarettám szívom.
A napfény harmatos ágyon
aranyló fátyol.
Betakar.
Szívemben még mindig bódultan táncolsz,
ébren tartva
daloló elmém.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-04-26 18:42:06
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-28 19:22:32
