Töredék gondolat
kezem az exponáló gombon
sodor a látomás
arcod élén a fény megtörik
a tér fái közt a nap fénye legördül
és éltet
megszépülsz te is a fényben
szebb vagy mint amikor
beléd szerettem
mint amikor a vágy sodrában
vergődve öleltelek
az optikán át minden letisztul
a múlt
a botlásaink
zuhanásunk is könnyű ejtőzés utólag
most jobban érezlek mint akkor
bőröd földízű
zamatod könnyű szédülés
old és köt a létünk
súlytalanul vagyunk mint a pára
és könnyű szél tisztít
a fényselymes ég alatt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
