Ebadó

(Eb ura fakó, elmaradt az adó )


Kutya-szerencséd van
- mondhatom - kalácsszemű.
Ember számba vettek.
A hatalom törvényt készült
ülni feletted s jaj neked,
a végén még lajstromba kerülsz.
Szinte látom, már vonyítani se mersz,
csak sunyítasz, sündörögsz, lapulsz,
mint cinkelt zsugák lapjai közt a paragrafus.

Hogy fajtiszta lennél, vagy korcs,
nem érdekel, nem is firtatom.
Nálam tabu minden faji kérdés.
Érted érvelek csak, ha kicsontoznak is,
akkor is, ha tudom, ez senkit nem zavar.
Csupán e két szót vésd eszedbe jól,
mikor számon kérik a kutyabőrt
ráncba szedve őseid vonását.
Nincs diszkrimináció.

Sőt, engem vérvonalad se érdekel,
csak lelked legyen nemes.
Ragyogj tisztán, mint ametiszt, vagy agát.
Légy velem viharban is,  s ha füttyentek,
ugorj rám, védj s takarj be, mint egy nagykabát.
Szemedben lássam mindig hűséged
éber csillagfényét, ha a sors egyedül hagyott.
Irigyeljenek az angyalok s maradj eb,
sőt ebebb, dögösebb minden ebnél
- nekem így kellesz -,ha öregebb is vagy
négylábúként nálam s más kanoknál.

Légy magyar, akkor is, ha nem kérdik,
vagy valld annak magad, de ne kérkedj
vele mint más. Maradj puli, kuvasz, komondor
- egyre megy -, mit számít milyen alakod, formád,
hogy " Szőr Naccsága " egyenes, vagy bondor.
Vonyíts, ha bántanak, hogy mindenki értsen,
menjen jól, rosszul sorsod, egy kutya mi mást tehet,
minden falatért - tudnod kell -, csak nekem adózol.
Együtt ugatjuk a holdat láncra verten is
szabadon szárnyaló lélekkel.
Amíg lehet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-03 08:26:52
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-03 08:26:52