Száraz morzsák (jav.)
Kiégett reggeleken
mezítláb botorkálok
a sötét előszobában.
Körtét kellene cserélni.
Talpam alatt hideg konyhakő.
Könyökömbe mélyednek
a damaszton hagyott morzsák,
és hallgatom, ahogy
a megnyúzott vállfák
egymáshoz koccannak
levendula illatú szekrényedben.
Egy öreg bőröndben régi
leveleket és fényképeket
tartok a galérián.
Gyakran elutazom, de soha
nem viszem magammal.
Talán nem vagyok biztos benne,
hogy mindig vissza fogok jönni.
Érte, vagy bármi másért
a poros galérián.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-02-20 22:57:57
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-20 22:57:57
