Árnyék vagonok 2

A déli hőségben kihalt állomáson
fázom melletted.

Árnyékból nézem, ahogy a vakító
napsütést élesen vágja ketté a
szem, a feketét fehér vonallá.

A fényben mozdulatlan vagonok állnak,
várva terhüket,
megpakolva félelemmel ne induljon
többé soha el.

Árnyékban a padon hallgat a szó,
a csend bántó, a lehetett volna.

Öledben feküdve verseid hallgatni,
azt akarom, hogy rám figyelj,
lelkednek csendjébe beengedj.

Szemem a vagonokat nézi, megnyugtat
hogy még itt állnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-24 20:50:38
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-31 09:10:48