örökségem - E.L.aranya

először a konyhában rakott tüzet
a szoba várhatott
majd megállt kicsit míg felforrt a tej
figyelte a babát ahogy szuszog

sóhaját mint áldott könnyeit
elnyelte az öreg biblia
s mire megtanította járni a picit
rájött nem szabad meghalnia

mesélt neki a gazdag házról
a suszter fiáról
a faluról ahol édes a föld szaga
és volt egy kutyája
de helyette sem akart másikat soha

öreg lett mire megnőtt a kislány
léptei fájtak pedig a föld fogyott
de cipelte tovább
és most nem tudom letenni én sem
ezt a maradék kis darabot














Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-23 00:28:53
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-31 20:12:39