Fegyvertelenül

Még a madarak is elhallgattak.
Vagy csak én nem hallom őket?
Szavaid, mint gyanútlan házba
az oldalról jött lövedék, gátat,
falat, nyílást szaggatva hatolnak
belém. Nincs már időm összébb
zárni magamat. Ha bombáznak,
mondják, jobb, ha kinyitsz minden
ablakot. Nem hallom a madarakat.
A fák mintha üvegből lennének.
Egy árnyék, amiről azt hitted,
hozzám tartozik, tükörfalak közé
menekül előled, s mire utolérnéd,
én már egy másik világban járok.
Nem vágok vissza!
Ha védekezem, az is csak nekem fáj.

2016. november 22.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-22 15:30:24
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-22 20:18:35