BALAMBÉR BÁCSI
Balambér bácsi furcsa szerzet:
egy kedves kiskutyát beszerzett,
s a kutyusban nőtt olyan bendő,
melynek a sok sem elegendő.
Kiskutyából lett nagykutyácska,
nagykutyácska nőtt óriásra,
s ha sétáltatja kutyáját, látni,
hogy egyre kisebb Balambér bácsi!
Balambér bácsi különc szerzett:
külföldön pettyes macskát szerzett,
s kiderült ezév januárban:
e cicabőrben jaguár van!
Egyszerre ment bácsink vadászni,
s közben halászni s madarászni.
Lába süppedt békés avarba,
- s egy vadkan fára felzavarta!
Sas rakott azon fára fészket.
Balambér bácsi itt tért észhez:
nehogy saskarom tetoválja,
nem ez álmai netovábbja!
Magas fáról ugrott a tóba,
itt rátapadt sok-sok pióca.
No, eme tóban nem sok hal van...
Egy mégis volt és szólt: - Hallatlan!
E sok balszerencse dacára,
mind hallgatnak bácsink szavára:
kalózok sarja, az a Máté,
ki már félig az iskoláé,
csak az iskola nyögi félve,
hogy nem tart igényt eme félre...
A napot Szilvike se lopja,
a kincskeresők fordítottja:
nem keres, hanem eldug kincset -
órát, gyűrűt...s nevet ha nincs meg!
Sok balszerencsében szerencse
bácsink mesés mesélő kedve:
fülel Máté, Szilvi, s a bácsi
kutyuskája - az óriási.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.