Fény és árnyék

Hordod beton-cseppjét könnynek, mosolynak.
Belőle építi magát a holnap.
Fényt, árnyat köt meg benned, ránehezül
csókja ajkadra oly édes-keserűn,
mintha a világ terhe szakadna rád.
Próbára tesz a sors, bajban mennyit érsz,
hallod-e a vízbefúlók jajszavát
magadat mentve, amíg Istenig érsz.
S a part lábad alatt merre visz itt lenn
életben maradtként, ha szétszóródnak
újra az árnyak s fényderengő hittel
a könnyek utat nyitnak mosolyodnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-11 08:43:41
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-21 10:53:39