TÁLTOS

Van nekem egy táltosom.
Büszkén ülök hátán.
Mamám rajtunk jót nevet:
-  Jaj, de furcsa látvány!

Nos: papám a táltosom.
Rajta ülök éppen.
Hipp-hopp! s máris eltűnünk
fényben, messteségben.

Fenyőerdő alattunk.
Dörmögő úr bámul,
no és nemcsak egymaga:
bocsostul-bundástul.

Tölgyes felett repülünk.
Most vaddisznó röffent:
-  Röf-röf! Milyön csoda öz,
ami röpül ött fent?!

Rendes ez a papa-ló,
ez a csoda-táltos,
csak: sok abrak kell neki  -
sok pusziért szálldos!

-  Királyasszony, mit sütött?
Árulja el titkát!
A királynő jót nevet:
-  Finom palacsintát!

Sárkány lángján sütöttem.
Van itt elegendő!
Csak kellene hozzá még
egy-két éhes bendő.

-  Állj meg lovam, papa-ló!
Ne szállj tovább, táltos!
Jobb lesz, ha e finomság
most majd belénk szálldos!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.