Általrúgott labda

Míg bús betűimet loccsantja lapra
A toll, lelkem firkálja ócska gond.
Mint szomszéd kertbe általrúgott labda,
Olyannak érzem én magamat pont.

Setét káposzták közt magányos gömbke,
Kiről lemondott már egy játszodó
Leányka könnyen, s nincs ki áthoz, ó!
S e tér nyavalygásommal van kitömve.

Egy eső lenne mostan jó ajándék,
Mely megtisztítná melankóliámat.
Egünkből bár hiányzik a szándék...

Szélütött kis jelen borzaszt. Várjak?
Minden kínért bosszút áll a nyárvég,
Ha zöld lángokban elégnek az ágak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-27 10:34:58
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-27 10:36:21