Kéregidő(m)

Már nem hajt ágat.
Kéregráncai alatt nyüzsögnek a lárvák.
(Észre sem vette, hogy kivágták.)

Amíg gyökerei öntudatlanul kapaszkodtak
évgyűrűibe rügyfakadások,
ágfésülő szelek,
lombszaggató viharok dermedtek,
és madárcsőrök gyógyító erejéhez
asszisztáló sebforrasztó idő.

Idáig hatalmasnak,
megtörhetetlennek érezte magát.
Most bizonytalanul keresi
elvesztett törzsét,
imádott hajtásait,
az elnémult madárhangokat.

Még görcsösen ragaszkodik,
miközben tönkjén egy mókus idegesen rohangál.
- Nem érti mi történt vele,
hiszen ez a hely az otthona,
hát miért nem találja? -

De nem tehet fel kérdéseket.

Egyszer, ha elengedi a földet,
kifordult gyökerével jelezve
itt egy csemetével ő is pótolható
iszonyúan fog fájni, hogy nem láthatja,
ahogy égig nő a jövő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-28 08:02:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-28 14:13:59