Lassú menetben

Napsugárnyalábban, lassú feketében,
Vonul a gyász a falu közepén.
Sirató gőzölög az aszfalt felett,
S a vonagló kocsisor megáll.
Lassú menetben halad a gyász előre
A temetőhegyre. Fiatalembert visznek,
Aki már nem alkuszik hozomra, haszonra.
Emberrel, gonddal leszámolt örökre.
Sátorházát lebontotta: ugyan, mi kellene még?
Az időtlenség szekerén megy alkotója elé.
Népe kíséri méltóságos, lassú feketében,
Zárt sorokban, szokatlanul emberi csendben.
Míg oda nem érnek, felkereng a sirató
A katlanos égbolt perzselt felhői fölé,
Majd lehull napsugárnyalábban, lassú feketében.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-25 16:26:30
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-25 16:26:30