Ha nem mozdulsz

A követ nem koptatja a patak.
A falevél sem mozdul,
mert szélnél erősebb az akarat,
a villanásnyi mozdulatlanság,
a bénító közöny,
amely mint a láva,
végigfut a tájon.
Az olvasó szem egy sornál megáll.
Az óramutató járása,
mint a szívdobbanás, kihagy.
A kételkedés ideje ez,
a benned való kétkedésé,
mely újra és újra eljön,
megkerülhetetlenül,
mint az éjszaka.
Mozdulatlan leszek én is,
akár a hegyek. Kővé dermedek,
ha te nem mozdulsz.
Két lélegzetvétel között
pár pillanatnyi halál:
hatalmadban vagyok
akár az idő és a tér.
Ne távolodj, ha távolodom.
Szólj te, ha én nem tudok.
Oldozz fel a közönyből
pusztán azzal, hogy létezel.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-28 22:51:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-29 21:14:01