Részben megvilágosodott egoitás illúziója

Az igazi kezdetben,
Körül ölelő természetben,
Mindenben a megnyugvást lelve
Szakíts le rólam minden emberi gőgöt,
Hogy csak a csupasz delírium maradjon,
Meg a mohák lelke, ahogy fülembe suttogják
Az anyatermészet kollektív tudatát

Úton levést firtatva szállok
Monumentális kérdések közt,
A válasz a lét túlsó síkján pihen
A dolgok valódi természetével kikövezve

A pipa szűrőjében lerakódott
koromfekete hamuvá válni
Mikor a test ketreccé rohad

Nem mozduló tudat
És kontemplatív életmód
Banális lépések és fatális tévedések
s mégis keretek közt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-19 18:51:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-19 18:51:43