Ars Poetica

Légy tárgyias!
A nyár
elillant már.

Csak viccelek, ilyet nem írunk, mert klisés.
Kizárólag azt vetjük papírra, ami tárgyias.
Írhatunk puszta tárgyakról is.
Felsorolunk szavakat egymás mellé(rendelve),
őket vesszővel elválasztva.
Központozni azért illik, de a rím, az ciki.
A metaforák és a szimbólumok kora  lejárt!
Legjobb, ha egyszerűen leírod, mi történt veled.
Teljesen hétköznapi szavakkal, de mégis költőien.
Az öncélúság viszont művészieskedés,
mindig akarj egy kicsit közhasznú lenni.
A közhasznú szó nem illik ide
- most annyira petrigyörgyös vagyok!
Soha nem lehetsz elég jó, mindig van hova fejlődni,
valahova redukálni a nyelvet.
Tudod, tanulni kell a téli fákat,
ahogyan talpig zúzmarásak.

Azért a fónikus, vagy hangzó vers már túlzás,
mert az érthetőség fontos szempont.
Nem kell vágtató előőrsként
meggondolatlanul értelmetlenkedni!
Még akkor sem, ha a lovad meghalt,
a madaraid kirepültek,
és fejed felett elrepült egy nikkel szamovár.
És dadára sincs már szükséged, hidd el, kinőtted.
A szójátékok még mindig divatban vannak,
a huszadik század második felének magyar irodalmából
már csak ez maradt, meg a tárgyiasság, persze.
Hiába, P. J. is megmondta,
hogy Ady volt a legnagyobb magyar költő,
de ő már folytathatatlan.
Túl nyugatos, nyúl tugatos,
sokat alliterál és szimbolizál.
(Halkan jegyzem meg,
még rímesek is a versei. :S)

Légy hát jó posztmodern költő
és légy tárgyias!
Akkor is, ha azt sem tudjuk modern,
vagy posztmodern-e
amiben élünk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-01 19:24:59
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-01 19:32:21