Érlelő

1.

Micsoda őrültségeket
álmodok éjjelente,
s ami reggelre megmarad,
mintha valóság lenne.

Tapintom, érzem, ízlelem
lélegzetvisszafojtva,
s nekem ütődik, ami van,
akárha álom volna.

2.

Ki vet azután ágyat,
amikor nincs bocsánat,
ki sír, ha sír utánad,
ki lázad, hogyha lázad?

Csak Isten könyörüljön,
jobbik székében üljön,
jóságra megtanítson,
sohase szomorítson,

vajúdjon a tisztesség,
és bűn sose szülessék,
s végtelen türelemmel
viselje el az ember:

ölelni és szeretni,
szelíd fűszálnak lenni,
virág szirmába bújni,
beérni és lehullni.


3.

Élve nem érek semmit sem,
érek-e bármit holtan,
melyikük maradhat velem,
aki leszek, vagy voltam?

Hát megvallattatom magam,
bírom-e síron túlig?
Vadalmafán vadalma van,
s arról vadalma hullik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-31 17:42:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-31 17:42:43