Maugliságunk

Keresem rajtad a törzsi jeleket,
hogy egyvérből valók vagyunk, te meg én,
ismerlek téged, de jeleket keresek
az arcvonás-bőr- tekintet szövetén.

Tudom, hogy tudlak az első pillanattól,
hogy honnan ismerlek, csak azt nem tudom,
mert nincs közös múltunk, sem egyetlen esténk
és nem ültünk együtt a villamoson.

Ez nem szerelem és nem úgy rokonság
és alig hiszem, hogy leírható,
az ilyenre, gondolom, azt mondják, holtág,
valaha tenger volt, most csak egy tó.

Ha el is venném, nem kell tőlem félned,
a titkodat ne óvd, az végül az enyém is,
hogy valaha élt a földben, ha felébred ,
elfelejti a liszt meg a kenyér is.

(lehet, hogy mégis csak egy villamoson ültünk,
s egy pillanatra most egymásra tűnődünk. )





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-23 18:29:14
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-23 18:29:14