Felidéző
Emlékezetnélek magunkra,
S mindazokra, akik az árva
Peronokon állva vártak
Az első vonatra hajnalonta.
Talán az a tegnap is más volt,
Talán a színek csendje is.
Havonta ruhát vált a múltunk,
S lemorzsolódnak emlékeink.
Velünk csavarog a remény,
Hogy lesz, aki magához öleli
A nyári reggeleket, s arcára
Mosolyogva ír jeleket a fény.
Most is azon peronon állunk.
Nem kerestünk más utakat,
Magunkról emlékezünk itt,
E szétszaladó égbolt alatt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-04 13:44:42
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-04 13:44:42
