Cím nélkül
Még ötven év, és meghalok.
Addig valahogy megleszek,
S holdra néző ablakom mögött
Állva álmodom arról,
Hogy nyugodt lesz az életem,
Nem ábrándporos illúzió.
Biztos földön bizonytalan idézetek,
Lehulló mancsok, kezek.
Addig okosan biccenő fejjel
Lépnék zenében, csendben,
Szívzörejek állandóságától
Meggyötört Földlakó.
Szemhéjamon, ajkamon
Agyag, sár, por.
Veszett, vesztett nyarak
Bíbor söpredéke,
Omló idő bomló töredéke.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-28 12:15:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-28 12:15:33
