Ámor elindul

                                               Borbély Szilárdnak

A Gunkandzsima (軍艦島), vagyis „csatahajó-sziget”, Japán
dél-nyugati részén, Nagaszakitól kb. 15 kilométerre található,
a Sárga tenger és a Kelet-kínai tenger találkozásánál. Területe
nagyjából 160x480 méter, tehát néhány focipályányi.
Közismertségét a 19. század végén itt meginduló, tengeralatti
bányászatnak köszönheti: a Mitsubishi cégcsoport 1890-ben
felvásárolta, majd az utolsó centiig le- és körbebetonoztatta.
Az így létrejött tömbre épült fel a bányában dolgozó
munkások és családjaik ellátását, lakhatását biztosító miniatűr
város. Lakossága a történet csúcsán az 5300 főt is meghaladta,
igaz, a lakások átlagos mérete alig volt 10 négyzetméter. Végül
1974-ben rendelték el a bánya bezárását, ekkor egyszerűen
megszűnt a víz- és élelmiszerellátás, ami után a sziget alig két
hónap alatt teljesen kiürült. Azóta semmi sem történt, és soha
többé nem is fog. A természetes erózió itt olyan, mintha egy
végtelenségig lassított, szürke robbanásban állnánk. A 9-10
emeletes épületek tetején még megvannak a kertek, amiket
azóta csak az egész sziget fölött átcsapó hullámok öntöznek,
és az eső. Az ablakokon már nincs hová kinézni, de a tévék
még épek. Szürke ég, por, eldobált gyerekcipők, a közfürdő fehér
csempés medencéjében fekete víz – örökkévalóság a gyakorlatban.
Az elszármazottak azt mondják, álmaikban gyakran egy kompról,
messziről nézik, ahogy a sziget megremeg és elindul. Mások meg
azt, hogy ezt a történetet csak az érthetné, akinek a haláláról szól,
és mégis, mi értelme mindenki másnak elmesélni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-19 22:00:03
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-19 22:00:03