ÁLARCOSOK /a 2004-es beszláni tragédia emlékére/

Kézben géppisztoly, bomba csüng a testen,
s az agyban szintén robbanóanyag:
fanatizmus.Kékszikrás gyűlölettel
csap ki szemükből gyújtó pillanat.

Hiszik: ártatlan gyermekvér szabadság
virágát hozza, hozhatja.Nagyon
nincs szó, erős, ember-mészárosokra,
kiket teremt sok földi hatalom.

Ám, másfelől, csak áldozatok ők is,
gyáván álarcban.Ami összefog
ily pusztítást, más maszk mögött lapul meg.
Szónokolnak lélek-mészárosok.

Szónokolnak, szép beszédük az álarc,
de mást csinál a kezük és a tett
beszéd-álarc mögött osztja a fegyvert,
amely kiszolgál aljas Érdeket.

Kis álarcosok, megvadított barmok,
nektek sem jó, ha népet irt a nép!
Nagyon nem jó, ha az agyakban bomba
robbantja szét a Szív becsületét.

Nem a Szabadság katonái vagytok:
Ördögérdek nyomor-szolgái csak,  -
s az aljasítók messzi palotákban
telt poharakkal most koccintanak.

/2004/





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.