ANYAG ÖLEL...
Anyag ölel és azt hiszed: az Élet.
Az ember vagy Anyaghoz menekül
vagy Rejtelemhez /egyik neve lélek/ , -
s végül mégis ottmarad egyedül.
Kör van csupán , s az önmagát bezáró.
Körré görbül látszat-egyenes út.
Ráncos , megdöbbent férfiarc köszönti
volt-önmagát , egykori kisfiút.
Anyag ölel és azt hiszed szeret , de
múlttá ölel , így öl meg az Anyag.
A Rejtély titkot felfedni ígérget ,
de csak sötét jön , árnyék-pillanat.
Jó volna tudni , hogy velünk ki játszik ,
s miért játszik. Nem tudja senkisem.
Megáll az agy-robotgép önimádat ,
s Anyag nevet nem mozduló szíven.
Oly mély a Mély! Nem látja benne senki:
létünk mögé rejtett el Csillagot
az Értelem csillagzó végtelenben , -
olyat , amely majd szívünknek ragyog?
Most még sötétbe húz robot-csodálat ,
gőggé vált hit , forgó agy-tudomány.
Anyag nevet megállt szíven , s a Rejtély ,
ha szólni látszik , annyit mond: talán
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
