CSILLAGOS HÁZIKÓBAN

Csillagos házikóban ,
erdő szívében éltem.
Bagolyszem ragyogott át
kedves fenyősötéten.

Itt-ott szóltak a szélben
zörgőbeszédes ágak ,
s olykor egy tisztább égnek
fényei ránktaláltak.

Csillagos házikóban
én benned hittem , Lélek!
Hittem , hogy koronád majd
elhozzák messzeségek.

Lehet , hogy el is hozzák ,
de oly messze a messze!
Elfáradt testek árnya
ráfeszül a keresztre.

Rajtam prófétagúnya.
Már régen nincsen házam ,
s csak megyek , kifosztottan ,
szegényen , nincs-hazában.

A fenyők égre néznek ,
s kutatón a magasban
egy csillagot keresnek
fájó csillagtalanban.


                                                                                     /1990/
                                                                                    







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.