Térdemig ér ez az este, begombol, s eltakar állig,
híg slejmmel köhög arcon. Hogy jutok így el az ágyig?
Tűnődök rólad. Melléd szép emberek ülnek,
ázott porcukor ajkad, kék szemeid befeszülnek.
Lassan tisztul az álom, a hajnal törtvörös ombre.
Tegnapi szívek folynak csendben mellkasomon le.