haveri alapon
Még itt van minden a szájpadlásomon.
Babaházak és terepasztalok. Rájönni
gyerekként, hogy csak villanás a bűn,
és éles hátraarc, ha belebasztatok.
Azt mondtad, így jár, aki farkasokba mar,
de ma kutyákra vonyít néhány holddarab.
A barátság nagy út, bár eldöntik hamar
taxidrosztok, érkezési oldalak.
Mindenki megsérült, de aki más helyett
végül csak magára haragszik, rájön,
hogy nem voltak ugrásra alkalmas helyek
a kamaszkor majomszikláin.
Ma én kérdezhetném, te hogyan viselted,
mert tudom, hogy senki nem ment eléd.
Fájdalom lenne jó, mégis, csak bizserget,
mint tenyéren lassuló, gyönge lendkerék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-25 06:04:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-25 06:05:28
