KÖLTŐI KUDARC

Csacsinak , kinél iázó torok ,
megtetszettek egynémely verssorok ,
s eldöntötte: költő lesz , ő is ír ,
van mivel írni , s van hozzá papír!
Nekiállt hát.Egy szemtelen legyet
mely arra szállt , majdnem versébe tett ,
de gyorsabb volt egy barna béka és
békaszájba lett gyors légyröptetés.
Node sebaj! Két nyuszi ott szalad!
-  Várjatok! - igy csacsink. Egy pillanat ,
s már versben vagytok! Hát megálljatok!
Ám a két nyúl sehogysem várhatott.
Miért? Üldözte őket két agár.
Kutyafogakra bolond , aki vár!
Később meg medve jött és dörmögött ,
de a csacsi aggódott szerfölött:
lehet , hogy ez szamárhúst szeret és
még vers előtt belőlem csemegéz!
Később egy kecske tűnt fel , ismerős ,
barátságos-kedvesen mekegős.
Ő kész volt arra , hogy versben legyen ,
ott sétáljon káposztásföldeken.
Örült ennek csudamód a csacsi:
végre lesz majd versében valaki!
Szinte érezte már diadalát ,
de észrevette , hogy a kecske rág.
Mit rágott? Jaj , hát éppen a papírt ,
amelyre csacsink már majdnemhogy írt!
Szegény szamár úgy kétségbeesett!
Verssor helyett nyögött , keserveset ,
s megállított egy rókát , aki vitt
nagy kosarat , s benne szárnyasait ,
libát , lógó nyakút , látszott: e lény
csőrén nem kél gigágás költemény ,
mert nincs már benne szusz , meg egy kacsát ,
élettelent , kit elhagyott a háp!
Mindkét tetem búsan sugallta: lásd ,
már nem költök ki verset vagy tojást!
E rókának csacsink panaszkodott ,
elsírta a verstelen bánatot ,
s megkérdezte: benne is ott a vágy ,
hogy légbe küldje versek dallamát?!

Rókánk nevetett , de csak magában ,
s szárnyasait nézte kosarában:
- Nem! ...de azért világos , mint a nap ,
hogy imádom a jótollúakat!
Hat tyúk vagy hattyúk? Egyként szeretek
én kot-kot-verset , s hattyúéneket ,
s bár költővé lennem nincsen remény ,
hány szárnyas költőt elköltöttem én!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.