SZITAKÖTÕK

Fémszemeikben rézvörös.
Átszállnak égő réseken.
Itt-ott útjuk új pillanat
drágaköve: a végtelen.

Szárnyukon nap, hold, ég lakik.
A csillogásuk hallgatom.
Múlt fénnyé lesz minden időnk
ijesztően hallgatagon.

Ma csak lengés és lebbenés
érdekel s villám mozdulat,
s az észrevétlen lüktetés
csalóka felszínek alatt.

Elszivárványlik minden út.
Minden fa sötétzöld halott.
Egy nagy-nagy kéz mindent kiolt,
csak zászlók égnek. Hallgatok.

/1990/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.