NÕ AZ IDÕ

Nő az idő s a tárgyak élesednek
körvonalukban. Sallangjuk leég.
A messzeség derül kis cifra tornyon,
hivalkodón,  -  ha tényleg messzeség.

Nő az idő s az eszmék élesebbek.
Fogak fehére villant érdeket.
Tükör ámít, de megfáradt szemedben
már minden lényeg egyre fényesebb.

Nő az idő és legyintsz kis csalókra,
pulpitusuk bár lehet égmagas.
Szavakon átlátsz, csörömpöl a törvény,
s a látszaton túl csak fegyver szavaz.

Magadra maradsz a felnőtt idővel,
hol nem tudja a juhnyáj ifjúság,
-  bár jobban észlel bábos délibábot  -
meddig a táj s meddig a délibáb.

/1990/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.