ÚT
ott lent a völgyben varjú-árnyak
lábunk a hólepett időn
amikor csak a hó világít
nagyhirtelen feláll a hegy
hátán szétkuszált lassú szél
toronymagas fák inganak
egy nagy bagoly forgó szemében
szeretnék élni most veled
s emlékezni a pillanatra
mikor arcunkba annyi szöcskét
tüsszentett a tavaszi rét!
de mennünk kell a lassú szélben
a komoly időt értenünk kell
utat tévesztő fák között -
oldalunkon szűkös tarisznya
lábunk alatt a hó elalszik
és mesebeli mosolyodra
hunyorítnak a csillagok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: HÉTKÖZNAPOK /antológia/ (Budapest, 1980)
Kiadó: Táncsics Könyvkiadó