Ó áldott semmittevés
-vallod beavatottan-,
kínjai közt érleled
szétfutó napjaid.
Tékozló arculcsapás
tett nélkül a szándék.
Indulnál, mint a nyíl
mindig felajzottan.
Tegnap, ma és holnap.
A kérdést, hová, minek,
soha fel se teszed
se magadnak, se másnak.
Jól van úgy, ahogy van.
Nem érdekel a válasz,
így csodás az Élet.
Valahová végül
úgyis megérkezel.
