egy fekete széken ülök,
alany vagyok rajta…
ölemben szisszent a sör
és felszólalt a csönd maga,
hogy mostantól ő lesz a rongyos
lapok fehér halmaza…
érzem, ahogy a bőröm is már foszlik
két ketyegés között…
az imént hallgattam végig, ahogy
szétszakad az érhálózatom
és vénáim a távolból kacsintanak vissza…
a tarkóm most egy üres odú
