Kettőkor

A Judit dögöljön meg!
Úgy visszamennék a 17-be Titel Margithoz.
Talán szőrös már végre.
Eső! Ké ső! Három sör.
Belejózanodsz.
Most erélyes óvodásarc néz vissza a tükörből,
a hintaló síntalpait maga alá húzva horpaszt,
ledőlt a kelfeljancsi,
és Kis Balázst már régen
meszesgödörbe fektették.
lila dalra fakadok.
A dadus ruhája libben.
Lábain papucs, a papucsból kontinentális
hajózási útvonalak futnak a bokája felé.
Nem alszom.
Ezeknek nem!
Vasárnap van, ősz,
remeg a köd az ablak előtt.
Én öntudatos óvodásként élesítem a kapát.
Kettőkor felkelés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-17 15:03:04
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-17 15:03:04