homály

Hazudtam neked én is. Nem mentségül mondom,
de akkor nem tudtam. Te, persze, - már amennyire
emlékszem - nem hitted el. De ebben sem vagyok
biztos. Fölszívódtunk mind a ketten valami ködben.
Ha próbálom közelíteni a valóságnak azt a részét,
ami te vagy, ahhoz, ami én vagyok, felkavarodik
a gyomrom, és szétfolyik a szemem előtt minden.
Ami egymástól független egyébként átlátható, tiszta.
Mint egy idegen arc. Nem ugrik be, honnan ismerem.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-03 18:44:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-03 21:21:33