KIS DAL A NÉPEKRÕL

A népek gyakran gyerekek:
egymásra nyelvet öltenek ,
míg szólnak látszat-bölcseik
akár iázgató csacsik.

Máskor pedig hiszékenyek.
Mit el nem hisznek! Nem hiszed!
E hitbõl vesznek palotát
ravasz kis háryjancsikák.

Katonásdit úgy játszanak
a népek , ahogy nem szabad:
ez is eldõl , az is kidõl.
Nép népet átkoz , öldököl.

Nagyhangú , öntelt ostobát
trónra tesznek: vezess tovább!
No , zsebéhez nem mostoha
az ilyen vezér-ostoba!

Lenne minden nép jó gyerek ,
ha jót tanulna rossz helyett:
hihetetlent nem hinni el ,
s meglátni ez , s az mit mível ,

trónról letenni ostobát ,
s intõn szólni: ne lopj tovább! ,
s kinek a Sátán mestere  -
gyorsan pokolba el vele!

Tudom: a népek gyerekek ,
versemre nyelvet öltenek ,
s észre sem veszik ,  -  így  igaz  -
hogy a nyakukon mennyi gaz!

E bánat-verset dúdolom ,
de mit sem ér ez most , tudom:
a népek nyelvet öltenek ,
Sátán úr meg nevet , nevet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.