EZÜSTFENYÕKRÕL...

Ezüstfenyőkről írok verset egyszer ,
fákról , melyekbe szerelmes a reggel ,
ha madárhang csillan fel illatágyon ,
s ébred a lét: fél-való , félig álom.

Ezüstfenyők… Akár emberi lélek
mélyéből jött jelképek lehetnének:
kék tű-világban szépség-fényvarázslat ,  -
de jön az este , s komorak az  árnyak.

Mondd , nem ilyen a lélek is? Ha ébred
a reggele: fényben a messzeségek ,
de búja eljön fényoltó időnek.
A lélek fényén mindig árnyak győznek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.