SZÉTTÖRT SZERENCSE
Szerencse el nem ért. Mi elér egyre:
bánatdarabkákká széttört szerencse ,
kis menedék , édes íz semmisége ,
gyermeklámpák sóhajtó árnyú fénye.
Más világban vagyok , de itt kell élnem
a sorskéz-dobta kegyelemkenyéren ,
s meglátnom azt , mit egy isten se látott:
tükrök mögül minket figyelő álmot.
Emberek jönnek. Szavuk , tettük látszat ,
amit lenéz álomtükör-varázslat.
Hány nép harsonáz jóságot és békét ,
s fedi eszmékkel bűnös Ninivéjét!
Széttört idő , tükör mutatta álom
Két világ , s magam egyben sem találom ,
de látom azt , mit egy isten se látott:
szív-tükrökben bús csillagjelű álmot.
Széttört Szerencsém , égi bánatékszer ,
e szenvedéssel , mondd csak , megelégszel?
Álom-csillagjel , szívemen elégő ,
látni miért mindig hiába , késő?
Miért király tükrök előtti csendben ,
s zajban mindig csupán az Érthetetlen?
Miért villan sajgó emberi szembe
mindig a Nincs , a Múlt , széttört Szerencse?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
