Az élet csodái
Nem fogadtam el a pillanattól,
az öröklét sem adja nékem azt,
ha énekelek, igaz dalokat,
hívnak valakit, de nem nekem szól
elbűvölően a szirén-ének,
kábít, akár az ifjakat a drog,
akaratnélküli nem én vagyok,
s kábulatért kínt el nem cserélek,
pedig a szenvedés sem hiányzik,
több nem lehet, mert kibírhatatlan,
jégtábla, vagy ég rajtam a paplan,
nem vagyok kezdő, messziről látszik.
Én nem akartam sokféle lenni,
tagadás minden meghatározás,
az életben sok dolog volt csodás;
és kibírhatatlan valamennyi.
2015. november 3.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-11-03 01:21:10
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-03 08:43:12
