ESTE VOLT

Este volt, hömpölygött a Nagy Folyam:
az Idő. Partján meghúztam magam:
el ne sodorjon bánat-pillanat
hideg közönyű csillagok alatt.

Tűnődtem: miért van velünk, velem
ez a sejtekbe rejtett félelem,
a rab törvény, hogy semmi sem szabad,  -
s űz a Folyam végtelen árnyakat?

A volt-közel már olyan messze volt!
A beteg holdra lázfehér hajolt.
Rádöbbentem: az Örök Este ez,
s békéjénél nincsen félelmesebb,

amíg élünk…de él-e, aki él?
Vagy benne csak Anyag mozog, remél,
szeret, gyűlöl, vágyódik és lemond,  -
s csupán a Szív hisz mást, álombolond?

Este volt, hömpölygött a Nagy Folyam:
az Idő. Partján meghúztam magam
és félelmemből gúny szólt, s hallgatott,  -
és mosolygott egy álmodó halott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.