TAVASZABLAKOK

Fénybolond tavaszablakok,
nem sejtitek, hogy elragyog
minden, s lemondó arcra néz
később széthullni kész Egész?

S ti ágak, zöldbe átfutók,
elhiszitek a csalfa szót,
bíztatását, hogy ittmarad
virágvillantás-pillanat?

S ha este csillagos meleg,
Te Hold, hiszed a Gyermeket,
s álmát, mely gyanútlan-szabad
sötét felnőtt-árnyak alatt?

Múltban maradt sok bánatom,
de nem tavasz már tavaszom:
mögötte tél, mely béke lett,
s a könnycsepp tűnődőn remeg.

Fénybolond tavaszablakok!
Talán léteznek tavaszok?
Csillagsor hamuvá elég.
Nincsen közel, se messzeség.

Tavasz sincsen, csak rejtelem:
megérthetetlen Végtelen,
s elhallgató hangok mögött
a Csend, mikor a szív kiköt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.