Hol van a határ?





Mindegy, mit gondolok, főleg, mert ára nincs -
csak áradása volna. Sajnálok, sírok s néha úgy
forrongok mégis, mint a vad. Már nem tudom,
az vagyok-e, aki voltam, és képem sincs még
arról, majd mivé leszek, de nekem van még hazám
és van még házam is. Zugom, mi csendes, tiszta,
mint az embert fel nem ismerő hegyek - s a vágyam
az, hogy megmaradjak jónak, ám de félő,
már annak lenni sem merek.
A világ számomra  izzó katlan fortyogó leve -  
mindenfelől elér az ár, s csak bolyong az ember
benne körbe, nem tudva azt sem, hol van a határ.

Engem befogadott az élet,
harminchét éve hordozott anyám.
Befogadott a jósors, mindent
megteremtett számomra apám.

Isten szeret.
Meghallgat, mindent megbocsájt, s most arra kérem,
hogy úgy dönthessek majd, ha kell,
ahogyan szeretném, hogy döntsenek felettem.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-10 19:02:37
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-10 19:02:37