HIDEG HÁZ /Apámnak/

Hideg ház. Esték. Bútorok unalma.
Olykor félelem. Ha csodálkozol ,
s ezt felpanaszlod , szavaid csodálom:
melegség nincs és nem is volt , sehol.

Mi a meleg? Hideg elé tett látszat.
Látszat-szeretet és látszat-öröm.
Belül hideg van , volt és lesz , s a Házra
tetőn túlról hideg csillag köszön.

Ha furcsa is , így , út végén kimondom ,
mit kezdetén is tudtam: a hideg
ott az Anyagban , minden mozdulatban ,
megújulás , elmúlás  -  mind hideg.

A Szerelem? Hát , hidd: így volt az úgy volt…
Elmosolyodom. Költő vagy csupán ,
mint voltál akkor: itt vagy , de az álmod
álmodik ,  -  túl az Óperencián.

Jó volna , persze , ha igazi Házak
épülnének , igazán melegek…
…de hol van most egy emberséges isten ,
s mily dőlyfösek az embertelenek!

Hideg Házban élek én is , egy csillag
mulat rajtam , mikor szemembe néz:
nincs-életemben széthulló valóság ,
de álom is , mely gyönyörűn egész.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.