Az a merészség

Az a merészség,
talpon maradni pergőtűzben,
mikor a halottak
körbedalolnak,
s minden hamvába hull.
Megbékélni békétlennel.
Hinni sokat sejtetőn
kétségek közt megtaposva
s kiáltani, elég legyen már.
Visszavonulót fújni
táltos-sikerek csúcsán.
Kinevetni minden háborút.

Az a merészség,
rést ütni megszokások
bástyafalain,
szétfeszíteni börtönléted
ódon rácsait,
hogy ki-be járhass.
Bélyeget hordani
büszke kínban s látni
a szégyent húsba vájtan
a megbélyegzőkön.
Embernek maradni,
akkor is, ha fájó seb tép,
amit a térdre hullttól kaptál,
kit megmentett két karod.
Szentként égbe komorulni
bűnösök közt egymagadban,
s eltűnni láthatatlanul,
mint a szél árnyéka.

Az a merészség,
ragyogni tükrök visszfényeként
lényedet formálva meg,
mikor megtagadnak
s mindenki másnak lát.
Önmagadba merülni el
számvetés gyötrő tűzben,
magad máshoz mérni,
hogy tudd, mennyit érsz.
Szárnyalni ellenszélben
egy rebbenésnyit csak
dacos nyakban lenge tüllként
kötél helyett, míg önsúlyod
poklokra húz.

Az a merészség,
megrészegülten józannak maradni,
lobogni viharban, villámok közt,
delejes szélben, mint a mécses,
hogy mindenki lásson.
Vállalni akkor is magad,
ha az élettől megcsömörlesz,
vagy belehalsz önként
a hullaszegénységbe.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-30 11:07:17
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-19 15:06:37