FANNYVAL HAZAFELÉ...

Együtt mentünk , esti kirakatok
fénye , sötétje nézett , hallgatott.
Ismerős volt , mint életest , ha még
hívő fénnyel a hitetlen sötét.

Négyéves most Fanny , az Égi Lány.
Csillagsorok siklottak a haján.
Nem földi lény: szeme szépség-mese.
Aphrodité kis lelki gyermeke.

Itt öltönyök voltak , ott függönyök ,
s közöny-falak két kirakat között.
Majd giccsek , giccsek…Ilyet vesz a nép?
Lehet. Már régen elvették eszét.

Porcelánok… Tetszettek Fannynak ,
s a nénitől , bent , a szíves szavak.
Visszacsodálta őt , az Égi Lányt ,
trombitálni készülő elefánt ,

s bohóc , kire krumpliorrot teremt ,
s talpára híres márkát nyom Herend.
Továbbmentünk. Mellettünk elhaladt
könyvekkel hivalkodó kirakat.

Ó , Kirakat! Ez ki , az berakat ,
s szavalja: “Történelmi pillanat!”.
Üveg mögött a könyvek rosszfele
újmódi hazugsággal volt tele.

Mi ott voltunk és mégsem , Égi Lány!
Piros szív-dalban hazád és hazám ,
dal-világban , melyből , bár messze még ,
szív dobogja a Szép szeretetét.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.