Így élünk egymással kulcsra zártan
a jégfal övezte szív falában,
-mindegy ki hordoz és kit, te vagy én-
míg kikönyököl burkából a fény
erdő-bolyongatón s feldörömböl,
mint újszülött a véres anyaölből
s utat terít talpunk alá a vágy
szellemtestű hullámsírokon át
egymás karjában partra vetetten.
Mint egyenletben két ismeretlen.
