a híd alatt
a híd alatt soha nincs csend
és állandóan huzat van
beton minden
itt él két rákos férfi
az egyik alig tud beszélni
a másik alig tud vizelni
napközben őrzik a motyójukat
hajnalban járnak kukázni
aztán visszatérnek
egy flakon borral
valami kajával
leheverednek a szivacsaikba
mindent megosztanak
mellettük karó önvédelemre
hallgatnak
nézik a vizet
lassan elszívnak egy dekket
arcukon nyugalom ősz szakáll
mint a keleti bölcseknek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-07-19 18:45:30
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-19 18:45:30
