ŐSÖK

Akarom , nem akarom  -  bennem élnek.
Elmúlt időből átmentik maguk.
Szemembe néznek és szememmel néznek.
Bánatommá teszik a bánatuk.

Ó , furcsa ősök furcsa önmagamban!
Virág- és napimádó nagyanyám
főzött , mosott , varrt , családot nevelt fel
egy józan lelkű filozófián.

Most bennem ő , egyszerű bölcsességgel.
S éles szavamban kire ismerek?
Anyámra. Meghalt , mégis izzik bennem
amit Ő gyűlölt , s amit szeretett.

Minden tavasz egy kicsit az a régi:
egy vaskockán kalapál nagyapám ,
s elgörbült szögek újra épek lesznek
szivar-szagú , munkás keze nyomán.

Kisember volt. Kisemberként nagyember ,
mint mások is kisemberként , sokan.
Azt a hazát az árulók eladták ,
amit ők védtek piros-boldogan!

S a többiek! Zúgják volt-nyomdagépek
Gutenberg mélyből jött , igaz dalát.
Magányos dal ez , szegény nyomdász ősök!
Nem hallják se kunyhók , se paloták.

Fáradt vagyok , bennem elfáradt ősök
néznek a mára és legyintenek.
Könnyük könnyem , sorsom sorsukkal egy lett:
csalók földjén gúnyt kap a becsület.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.