SEBEK

Mind sebeket viszünk tovább magunkkal ,
a bánatosak is , s a boldogok ,
gőg-gazdagok , s lógó orrú szegények.
Sebeket mutat , rejt élő , s halott.

Sokféle seb van. Mind őrzi az emlék ,
az emlék-test , s emlék-filmen az agy.
Már beforrott seb szívekig kiálthat ,
ha zászlót lenget lázdús pillanat.

Sebek... Az egyik értő , megbocsátó ,
a másik meg érthetetlen talány ,
a harmadik köszön egy visszahajló
kéznek az Élet műtőasztalán.

Az egyik seb némán vádol , s hiába.
Másik seb már semmit sem akar itt.
Festett sebével mennyi hamis koldus
ugrál Mammon piacán , kérkedik!

Az én sebeim rejtettek: a lélek
mélyén ringatnak sötétlő mesét.
Ó , Jelen , álszent-gyilkos tőrdöfések!
Ó , vér , amelyben piros messzeség!

Az én sebeim álmodók , a lélek
mélye érzi álmaik igazát ,  -
s egyszer talán majd piros messzeségből
rájuk tekint egy új csillagvilág.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.