BÁLVÁNYOK FÖLDJÉN

Minden percben sötétlő óra üt
és látod-hallod: bálvány mindenütt.
Háj-szemükben misztikus félhomály ,
s parancsszavuk mindenütt rádtalál.

A gőgjük egy , bár arcuk százezer.
Ellenségük: ki gondolkodni mer.
Vastag karjuk hatalmon túlra nőtt:
magához ránt bölcsőt és temetőt.

Vérrel írják a homlokokra fel ,
hogy ebben-abban HINNI , hinni kell ,
s minek örülj , sírnod miért szabad
és hidd: szabad vagy ,  -  de nem vagy szabad!

Bálványok Földjén elcsodálkozom
szolgalelkű különös árnyakon.
Együtt lengetnek szégyen-bugyogót ,
s öntelt csillagos-sávos lobogót.

Tudom , hogy elvisz majd egy pillanat ,
s e bálvány-had a Földön ittmarad.
Háj-szemekben hazugság és homály ,
tolvaj a kéz , bár ájtatos a száj.

Létből , jelenből bárhová megyek:
e Bálvány Földnél az csak jobb lehet.
Leghalottabb föld , legbúsabb haza:
ahol halott a Becsület maga.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.